Adorján Kálmán írása

A táboron kívül

„...ki tudná megmondani, hogy mikor jogos a kirekesztés, miután Ő a táboron kívül ment, hogy találkozzon mindazokkal, akik kirekesztettek?”

Adminisztrátor 2012. február 7.

Krisztus kereszthalála a János evangéliuma elején található megállapítás betetőzése: „Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt.” (Jn 1,11) Születésekor nem volt számára hely a vendégfogadó házban. Amikor már tanítva járta az országot, nem csupán azt kellett megtapasztalnia, hogy mint prófétának nincs tisztessége a maga hazájában, hanem egyenesen nem volt hová fejét lehajtania. Gyakran lehetett látni a meg- és kivetettek, a bűnösök: vámszedők, paráznák társaságában. Nem kerülte el széles ívben a leprásokat sem, akiknek pedig érthető okból a településen kívül volt a helyük. Végül, miután törvényesítették a „kint a bárány, bent a farkas” helyzetet, véghez is vitték, amit elterveztek. Végigcipeltették vele a keresztet a város utcáin, majd amikor nem bírta, (nem éppen irgalmasságból) rátukmálták a terhet Simonra... A város határában a Golgota (Koponya) nevű helyen megfeszítették.

 

A város a szenthely, a templom köré épült, mint egykor mozgó elődje, a tábor (Isten tábora), melynek középpontjában a sátor (az Isten sátora) állott. Ami kívül volt ezen, tisztátalan, kárhozott, kirekesztett volt. Kívülre, a szeméttel egy helyre került a halálraítélt, a leprás... meg a Szent. Ez utóbbi sem először. Az aranyborjúval való bálványozás után Mózes kivitte a sátrat a táboron kívülre. Prófétáknak gyakran nem volt tanácsos Jeruzsálembe kerülni, ha drága volt az életük.

 

Csakugyan ők, az Őt be nem fogadók tervezték el mindezt? Az apostoli gyülekezet egyik imájában ezt olvassuk: „egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen... hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.” (Csel 4,27–28) A kereszt titka ez: amit emberek vittek véghez, Isten terve volt, a mi váltságunkra. Jézusnak választott helye volt a „táboron kívül”, az a hely, ahol a nép bűneiért engesztelést szerző áldozati állat tetemét el kellett égetni.

 

A táboron kívül: az a hely, ahová tisztátalansága, bűne miatt joggal kerül az elítélt. Ugyanakkor lépten-nyomon és mind a mai napig a jogtalan kirekesztés helye is, ahova kiszorul a sérült, a tehetetlen, a gyenge. És ugyan ki tudná megmondani, hogy mikor jogos a kirekesztés, miután Ő a táboron kívül ment, hogy találkozzon mindazokkal, akik kirekesztettek? „Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozván.” (Zsid 13,13) A hit választott helye ez, hogy ha mégis dolgunk adódna a táborban, immár máképpen legyünk jelen benne.

 

(Kis Tükör, 2004. április)