Visky Ferenc áhítata

Az ember válságba kerülhet, de az ének nem

Ha semmi sincs a jelenben, minden üres, puszta, reménytelen, akkor még mindig meríthetek a múltból. A múlt óriási víztároló, ahonnan feltöltődnek kiaszott tavaink.

Adminisztrátor 2012. január 26.

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró? Avagy végképpen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é ígérete nemzedékről nemzedékre? Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela. És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? Te vagy az Isten, aki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. Megváltottad népedet karoddal: a Jákób és a József fiait. Szela. Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának. A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyilaid széllyel futkostanak. Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld. Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. (Zsolt 77,7–21)

 

Az ember, amint Aszáf is, válságba kerülhet, de az ének nem. Súlyos helyzetünket is el lehet énekelni Istennek. Isten beszédét a zsidók énekelve olvassák. Az Igének dallama van. A hagyomány szerint Mózes a két kőtáblával együtt átvette az egész Írás dallamát. Mélységes jelentésük van a Tóra dallamainak.

 

Szavamat az Istenhez emelem. Soha nem lehetnek olyan súlyos gondjaink, terheink, amelyeket nem emelhetnénk az ének szárnyain Isten felé. Azok a terhek, melyeket nem emelünk Istenhez, megölnek bennünket. Ne hagyd magadnál egy pillanatra sem bűneidet, gondjaidat, saját magadat se, hanem emeld fel Istenhez. Imáink emelő szárnyúak. Szívemet, magamat Istenhez emelem.

 

Ha semmi sincs a jelenben, minden üres, puszta, reménytelen, akkor még mindig meríthetek a múltból. A múlt óriási víztároló, ahonnan feltöltődnek kiaszott tavaink. Ha a mostani napokról képtelen vagy elmélkedni, fordulj a múlthoz, és emlékezz Isten akkori jóságára, szabadítására. Nem volt hű, nem szabadított meg, nem érezted soha a jóságát?

 

És ha úgy találod, hogy régen hűsége nem lankadt, de most minden kiégett – ám legyen: megváltozott. De bele is betegszel ebbe? (11. vers) Ne bírd ki egészségesen! Csak annak nincs szabadulása, gyógyulása, aki nem beteg. Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra. Betegedj bele Istenbe! Abba is, ha közel van, abba is, ha még közelebb. Tudniillik ha távol van, távolinak látom, mert túl közel van hozzám.

 

Nyomai nem látszottak meg, hogy ne a nyomait, hanem Őt magát keresd.

 

(Kis Tükör, 2000. szeptember)