Örülhetünk, hogy vannak – nálunk is! – olyan szakemberek, akik, még ha az időutazások kalandjára számítva is, olykor vissza-visszanyúlnak a protestáns graduáléneklés hagyományához.
„Nem csodálkozom, hogy tönkrementek az idegei: sír, kiabál. Még mindig jobb, mintha depresszióba süllyedt volna.”
„Számomra az a legszebb mozzanat az ikonfestészetben, hogy Isten a mesterrel van, vele együtt fest.”
Egy ortodox hitű magyarországi család gyerekeinek „aranyköpései”.
Egy családias intézmény hétköznapjai.
Az 1989-es romániai fordulat után Berke Sándor és Berke Katinka elsőként alapítottak református szeretetotthont. Ők mesélnek.
Ha semmi sincs a jelenben, minden üres, puszta, reménytelen, akkor még mindig meríthetek a múltból. A múlt óriási víztároló, ahonnan feltöltődnek kiaszott tavaink.
Hogyan élik meg a kisgyerekek, ha elveszítik az egyik legfontosabb személyt az életükből? Másképp gyászolnak, mint a felnőttek?
Istennek össze nem adható csodája címmel jelent meg az önéletrajza a Koinónia kiadónál ennek a hitéért börtönt is szenvedő erdélyi parasztembernek. Most itt, a Kis Tükörnek a megtérése történetét meséli el.
Miért volt a kenyér mindig is a létfenntartás legfontosabb eleme? És miért szerepel annyiszor a Bibliában?