A reformáció megkísérli gyakorlattá tenni az Istentől kapott egyediség, méltóság és egyenlőség elvét. Így lett a parlamenti demokráciák mesterévé.
„...csak az tud ezeken a dolgokon nevetni felszabadult szível, akivel Isten megértette, hogy Ő megkönyörült rajta, és aki megtapasztalta, hogy mit jelent bocsánatot kapni.”
Isten nem vetette el a zsidóságot mint az üdvösség eszközét, hiszen ő hűséges az ígéreteihez.
„Mondd csak, Csere! Te tényleg hiszed ezt a marhaságot? Vagy csak majomkodsz itt?”
„...ki tudná megmondani, hogy mikor jogos a kirekesztés, miután Ő a táboron kívül ment, hogy találkozzon mindazokkal, akik kirekesztettek?”
Az ember Jézus soha nem rohangált, soha nem utasított el senkit, mert valahová sietett volna. Soha nem nézett keresztül senkin, mert valamilyen egyéb fontos ügye lett volna.
Az Isten „bolondsága” az, hogy elrejtette az ő bölcsességét a kereszt gyalázatába, önmaga ellentétének látszatába
„Számomra az a legszebb mozzanat az ikonfestészetben, hogy Isten a mesterrel van, vele együtt fest.”
D. E. Edwards nagyapja nazarénus lelkész, dalaiban fontos szerepet kapnak a hit, a bűn, a megváltás kérdései.
Egy ortodox hitű magyarországi család gyerekeinek „aranyköpései”.