Főoldal > Hitélet > Horváth Levente írása

Horváth Levente írása

Boldogság, áldás, öröm

Ha szabad vagyok, ha szeretni tudok, akkor már most boldog vagyok, az öröm érintésében élek, és áldás nyugodott meg rajtam.

Adminisztrátor 2012. február 17. 0 hozzászólás

Szókrátészt kérdezték: miért nézelődik a vásárban, gyönyörködik az árukban, ha nem vásárol semmit. Boldoggá tesz, ha nézelődöm, mert ráébredek, hogy annyi minden van, aminek a hiányában is tökéletesen boldog vagyok – felelte elégedetten.

 

Mi az igazi boldogság? Mi az igazi öröm? És mi is az áldás? Nem tudom. De sejtem, hogy ez a három egy kell hogy legyen. Aki elszakítja őket egymástól, és úgy próbál mondjuk boldog lenni, az bizonyára szánalmasan eltéved. Nem is a vággyal van a baj, hanem a téves vággyal. Nem arra kellene vágynom, hogy minduntalan örüljek, vagy hogy boldog legyek, hanem arra, hogy szabad legyek és szeretni tudjak. Mert ez boldoggá is tenne, és ez maga az áldás. Mert aki minden áron boldog akar lenni, aki örömöket hajkurász, aki áldásra vágyik, annak éppen azt nem kellene görcsösen akarni, hogy boldog legyen. Az vegye észbe, hogy hiába vadássza az örömöket, mert mint Ézsau, hiába fog vágyni az elszalasztott áldásra. Közvetlenül egyik sem lehet az enyém.

 

Jézus szerint nem azok a boldogok, akik örülnek, hanem azok a boldogok – áldottak –, akik sírnak: ellenkező irányból érkezve lehet elérni a boldogságot. Ha szabad vagyok, ha szeretni tudok, akkor már most boldog vagyok, az öröm érintésében élek, és áldás nyugodott meg rajtam. Figyeljünk csak: nem attól leszek boldog, ha engem szeretni fognak, hanem ha én szeretek, ha én vagyok szabad. Áldás az, ha megszabadulok attól, hogy csak akkor leszek boldog, ha így és így fognak tisztelni, értékelni, szeretni, és addig is, amíg ez nem jön be, sértődött vagyok, nem vagyok hajlandó boldog lenni. Nem azért nem boldogok az emberek, mert nem lehetnének azok, hanem mert olyan büszkék, hogy nem akarnak feltétel nélkül boldogok lenni. Nem azt kell tudni, mi tenne boldoggá, hanem azt kell megérteni, mire nincs szükségem ahhoz, hogy boldog legyek. Akkor pedig végre szabadon lemondhatok felismert büszkeségemről, hiú önérzetemről.

 

Isten azt ígéri Ábrahámnak: megáldalak téged és áldás leszel. Megáldotta az áldás titkával is tehát. Nem áldott, hanem áldás leszel: Ábrahám nem magának, hanem másoknak lett áldás, és ez mégis őt tette boldoggá.

 

(Kis Tükör, 2006. szeptember)




Max. 1000 leütés

Boldogság, áldás, öröm