Főoldal > Beszélgetés > Szappanos Regina: Dumáljunk!

Szappanos Regina: Dumáljunk!

A Kis Tükör egykori szappanoperája – 1. rész

Szappanoperája is volt a Kis Tükörnek a 2003-as és 2004-es évadban. Sokan találgatták, ki lehet a szerző. Most eláruljuk: a szerkesztőség legfiatalabb és legbevállalósabb tagja.

Adminisztrátor 2012. január 10. 1 hozzászólás

A Kis Tükör folytatásos, hónapról hónapra új résszel jelentkező lelki szappanoperája, harminc év körüli, egyedülálló nőkről. Az olvasók témajavaslataikkal, ötletekkel tevékenyen alakíthatják a beszélgetés menetét, de akár meg is szakíthatják az 500. vagy az 50., vagy esetleg az 5. rész előtt.

Honnan jött neked ez a „Dumáljunk”-ötlet?

 

Egy este egyedül voltam itthon, és nagyon magányosnak éreztem magamat. Átlagon felül magányosnak. Annyira, hogy már szorongtam. Ismered ezt az érzést?

 

Igen. És?

 

És akkor valahogy eszembe jutott, hogy annyi minden van, ami nincs kimondva, végiggondolva; amihez még kell nekem a szembesülés. Rengeteg az égető kérdés, ami jó lenne nem kerülgetni tovább.

 

Értem már.

 

Nagyon kevésszer adatik meg az életben, hogy valóban lehet beszélgetni. Többnyire nem lehet.

 

Miért?

 

Nagyon sok idő kell ahhoz, hogy tényleg eljussunk a találkozásig – amíg az összes görcsön, előítéleten,

különbségen keresztülvergődünk.Neked már volt valaha részed ilyen találkozásban?

 

Jó volna, ha abbahagynád a filozofálást, és végre konkrét dolgokról lenne szó.

 

Azt hiszem, csak pillanatokra volt. Különböző kapcsolatokban és helyzetekben, átmenetileg. Végül is lehet, hogy inkább elbújok, minthogy találkozzak. Lehet, hogy a filozofálás is ilyen bujkálás.

 

És akkor ez a „dumálás” arra lenne jó, hogy egy kicsit „előbújjál”?

 

Nem tudom – vagy igen, vagy nem.

 

Félsz a találkozástól?

 

Hát igen, van bennem szorongás. De közben persze mindennél jobban vágyok is rá.

 

Ez elég bonyolult.

 

Miért, szerinted ezzel nem így van mindenki?

 

Honnan tudhatnám, hogy „mindenki” hogy van ezzel?! Csak magamról tudhatok esetleg.


Most az jutott eszembe, hogy az igazi találkozás arról ismerhető fel, hogy megváltoztat. Szóval nemcsak kimozdít magamból, hanem alakít is. Azt hiszem, így lehet igazából változni.

 

Szeretnél változni? Nem vagy megelégedve önmagaddal?

 

Egy: szeretnék változni. Kettő: nem vagyok megelégedve önmagammal. Ez két külön téma. Szeretnék változni, mert szerintem az a lelki halál, ha valaki már nem változik. De azért is szeretnék változni, mert elégedetlen vagyok.

 

Mivel vagy elégedetlen? „Harminc év körüli, egyedülálló nőként”, ahogy a bevezető írja...

 

Inkább „lányként”... Valahogy befejezetlennek érzem magam. Még nincsenek annyira kialakulva az életkörülményeim. Még én magam se.

 

Nem arról van szó, hogy nincsen társad, családod?

 

Szerinted egy nő csak akkor befejezett, ha családja van? Egyedülállóként nem lehet az?

 

De, biztosan vannak ilyenek – viszont én most téged kérdeztelek.

 

Adj gondolkozási időt, jó? A szappanoperák epizódjai is mindig a legizgalmasabb pillanatban érnek véget.

 

Nem, nem, most válaszolj.

 

Jó, hát főleg azért érzem magam befejezetlennek.

 

Biztos vagy benne, hogy lesz családod?

 

Nem vagyok biztos, de el sem tudom gondolni, hogy milyen lesz, ha nem lesz.

 

(Folytatása következik)

(Kis Tükör, 2003. május)




Max. 1000 leütés

Blanka 2012 január 27, 12:00
Ó, Istenem, milyen jó, hogy volt/van egy ilyen hang is a Kis Tükörben. Ezt a sorozatot szerettem a legjobban. Várom a folytatást interneten is.
A Kis Tükör egykori szappanoperája – 1. rész