Főoldal > Tanács/Tipp > Csiszér Zsuzsa pszichológus írása

Csiszér Zsuzsa pszichológus írása

Az apa szerepe a nevelésben

A közvélemény szerint ma is inkább az anyukák dolga a gyereknevelés. A felnövekvő nemzedékek „apahiányban” szenvednek, rengeteg az apaéhes ember, aki magatartászavarokkal küszködik.

Adminisztrátor 2012. február 4. 0 hozzászólás

A lélektan sokáig inkább csak az anya-gyerek kapcsolattal foglalkozott: az anyai gondoskodás szerepével, a kötődés különböző zavaraival és azok következményeivel. A közvélemény szerint ma is inkább az anyukák dolga a gyereknevelés. A felnövekvő nemzedékek „apahiányban” szenvednek, rengeteg az apaéhes ember, aki magatartászavarokkal küszködik. A fiatalok körében egyre jobban terjed a harag, a depresszió, a tanácstalanság, s ez arra is visszavezethető, hogy kiskorukban túl keveset kaptak az édesapjuktól, nem volt részük meghitt apa-gyermek kapcsolatban.

Ha az apa-gyermek kapcsolatról beszélünk, a gyermek születése előtti időszakkal kell kezdenünk. Ahhoz, hogy valaki jó szülővé váljon, először is jó házasságban kellene élnie. A gyerekvállalás előtt a párnak tudnia kell közös döntéseket hozni, konfliktusaikkal nyíltan és egyenesen megbirkózni, segíteni és bátorítani egymást. Csak így lehetnek támaszai egymásnak abban a feladatban, hogy évekig gondozzanak egy (vagy több) kis vendéget, aki(k) rengeteg érzelmet és energiát követel(nek) tőlünk. Ha ez a megnyugvást, vigaszt és örömöt nyújtó „mi” nincs jelen a házaspár számára, minden, ami ezután következik, sokkal nehezebb lesz.

A terhesség és a szülés elválasztó esemény a pár számára, mert eltérő élményeket, örömöket és problémákat jelent férfinak és nőnek, s ez félreértések sorozatának forrása lehet. Legtöbb férj ugyanis egy kicsit féltékeny amiatt, hogy a várandós felesége érzelmileg nagyon el van foglalva magával, leginkább a testében növekvő kis új életre figyel, és gyakran csökken a szexuális érdeklődése is. Lehet, hogy az eszével megérti a felesége terhességgel járó érzelmi hullámzását, de legbelül elhanyagolva érzi magát, és általában képtelen beszélni a benne keletkező haragról. Ezért nem egy férfivel előfordul, hogy ebben az időszakban cserbenhagyja a feleségét, vagy külső kapcsolatokban keres kárpótlást.

Ha az apa jelen tud lenni a gyerek születésénél, akkor ezekben az elképesztően jelentőségteljes pillanatokban olyan szinten érezhet együtt felesége küzdelmeivel, ami szinte felülemeli őt a biológiai különbözőségükön, és gyermekével való kapcsolatát is egy életre meghatározhatja. Az apák jobban kötődnek újszülött gyermekeikhez, ha együtt élik át feleségükkel a terhesség és a szülés élményeit, ha annyira közeli testi és lelki kapcsolatba kerülnek a babával, amennyire csak lehetséges, illetve amennyire az egészségügyben dolgozók megengedik.

Az apáknak nehezebb dolguk van a csecsemőkorú gyermekeikkel való kapcsolat kialakításában, mint az anyáknak. Ebben a korai időszakban a szülői szerep szinte ösztönös módon lép működésbe, ha az újszülött anyának vagy apának saját csecsemőkorából megvannak az őt gondozó szülőről az élményei. Mindnyájunkat egy nő gondoskodása vett körül ilyen pici korban (jó esetben az édesanyánké), a nők ezt az átélt gondoskodást adják át gyermekeiknek. A férfiaknak viszont aligha vannak „apa-emlékei” fejlődésüknek ebből a korai korszakából. A legnagyobb valószínűség szerint az apjuk nem gondozta őket csecsemőkorukban, és amikor elkezdenek minta után kutatni magukban, csak tátongó űrt találnak. Ehelyett olyan férfimodellre bukkannak, ami arra ösztönzi őket, hogy sokat dolgozzanak, pénzt keressenek. Így hát meghátrálnak, és gyakorlatilag átadják a gyerekeket a feleségüknek, és egy ismerősebb, ám nem kevésbé megterhelő feladattal próbálnak küzdeni: a család anyagi biztonságának a megteremtésével. A nők szívesen foglalkoznak a gyerekkel, viszont általában sokkal nagyobb érzelmi támaszra vágynak a férjük részéről, a férfiak viszont tehetetlennek érzik magukat, és elvonulnak egy biztonságosabbnak tűnő menedékhelyre: a munkába.

Pedig rendkívül fontos volna, hogy az apák meghitt közelségbe kerüljenek kisgyerekeikkel. A legmélyebb kapcsolat szülő-gyermek között az első napok, hónapok, évek alatt jönnek létre. A minden idejüket a munkának áldozó férfiak életük delén gyakran ráébrednek arra, mit veszítettek, hogy nem voltak eleget együtt gyermekeikkel. Ekkor már jobban értékelik a családi kapcsolatokat, de hiába közelednek gyermekeik felé, azok kitérnek előle, ha nem is mondják ki, egész magatartásuk ezt üzeni: „Hol voltál, amikor szükségem volt rád?” De soha nincs véglegesen késő, minden életkorban igyekezniük kell az apáknak minél közelebb kerülni gyermekeikhez!

Ebben segíthet az, ha a feleség nagyon egyértelműen kifejezi, hogy szeretné megosztani a férjével a gyermeknevelés felelősségét és gondjait. A férfinak pedig kitartóan ragaszkodnia kell ahhoz, hogy ne csak a feladatot, hanem az irányítást is megosszák egymás között. Meg kell tanulnia aggódnia a gyerekeiért, jobban észrevenni az életükben. Például menjen el szülői értekezletekre, tartsa fejben, mikor kell visszamenni velük az orvoshoz, jusson eszébe, hogy itt az ideje megtervezni a nyarukat, stb. A szülők kössenek egyezséget, hogy bizonyos időszakokban rendszeresen és teljes mértékben az apa vállalja a felelősséget a gyermekeiért, például a sportedzések ügyében, illetve minden nap vegyen részt valamilyen módon az életükben: készítse el a reggelit, és ő vigye a gyerekeket az óvodába, iskolába. Próbálja meg élvezni a gyerekvállalást, örüljön gyerekeik társaságának, hiszen igen értékes percek, órák ezek. Az anyuka pedig tanulja meg átengedni a terepet, és semmiképpen ne versengjen a gyerekek kegyeiért.

Persze nem könnyű a szülői szokások megváltoztatása, és csak akkor sikerülhet, ha igazán akarjuk, és imádkozunk érte. A változni akarásnak nem egy esetben az a hajtóereje, hogy ne olyan szülők legyünk, amilyenek saját szüleink voltak. De csak a saját apánkkal, anyánkkal szembeni esetleges harag feldolgozása, a megbocsátás segíthet, hogy jobb szülőkké váljunk.

Nyilvánvaló, hogy rendkívül fontos, de az anyáétól eltérő feladata van az édesapának. A lányok számára egy segítőkész, kellőképpen jelenlevő apa életbevágóan fontos szerepet játszhat az anyáról való leválásban, az önállósulásban. Ez a folyamat már az óvodáskor tájékán megkezdődik, amikor az addig nagyon szoros, meghitt, szinte egymásba olvadó kapcsolatból az apa nyújthat kiválási lehetőséget, kapcsolati alternatívát. Ha van apuka, akit szerethet, akkor az anyuka rendkívül intenzív befolyása és szerepe mérséklődik a gyerek életében. Az apa példája, jelenléte – például amikor együtt csónakázhatnak, biciklizhetnek – megmutathatja, hogy a családon kívüli világ nem annyira rémisztő. Az apa aktívan közbeavatkozhat, ha az édesanya „túlanyáskodik” lánya fölött. A serdülőkor idején is rengeteg segíthetnének lányaiknak, hogy magabiztosabbak legyenek a versengő világban, és hogy megtapasztalják, a férfiak is jelenthetnek megbízható lelki támaszt. Kimutatták, hogy azok a lányok, akiknek jó kapcsolatuk volt az apjukkal, sikeresebb párkapcsolatot alakítanak ki, jobbak az iskolai eredményeik, és sikeresebb a karrierjük is, mint azoknak, akiknek az apjuk fizikailag vagy lelkileg nem volt elérhető közelségben a számukra.

Sajnos nagyon gyakori a lányát főleg a pubertáskortól kezdődően elhanyagoló apa, néhányan pedig túl szoros közelségbe kerülnek vele, erotikus elemeket csempészve a kapcsolatba (kétértelmű megjegyzésekkel, túl szoros ölelésekkel, a barátai iránti indiszkrét érdeklődéssel például). Ezzel súlyos megpróbáltatásoknak teszik ki a lányukat, és a következmények közül a legkevesebb az, hogy visszahajtják őket az anyjukhoz.

A fiúknak sokkal több apai segítségre van szükségük ahhoz, hogy megtanulják, hogyan kell felnőtté válni. Egy férfi modellre van szükségük, akivel azonosulni tudnak, és ehhez már igen korán el kell távolodniuk az édesanyjuktól, mert a férfiasságot csak az apjuktól leshetik el. Érzelmileg viszont sérülhetnek az apjukkal való kapcsolatban, mert az apák általában nem beszélnek arról, hogy mit éreznek, még ha jóindulatúak és segítőkészek is, és elegendő időt töltenek is a fiaikkal. Általában szavak nélkül, magától értetődően szeretik a fiúkat, de így belső világuk rejtélyes, láthatatlan marad. Ezért sok apa alig vagy egyáltalán nem elérhető a gyereke számára, nyers és túl szigorú, érzelmileg megközelíthetetlen, így aztán a fia mindenféle módon megpróbálja felkelteni a figyelmét, megszerezni elismerését. A serdülőkorban ez gyakran azt jelentheti, hogy a kezelhetetlenné vált kamasz nagy mértékű krízist okoz. Az is fontos, hogy az apa együttműködjön a feleségével a fegyelmezés kérdésében, és nemcsak határozottságot, hanem megértést és gyöngédséget is tudjon mutatni.

Akár a fiú, akár a lány, a boldogtalan anya mellett felnövő gyerek mindenképpen veszélyben van. A magányos, segítség nélkül maradt anya magához láncolhatja a lányát, miközben az eltávolodó fiút sokféleképpen bűnbakként használja. Az apa nélkül felnövő gyerekek nem láthatják egy folyamatos férfi-nő kapcsolat példáját, és legtöbbször sok negatív üzenetet kaphatnak „ezekről a férfiakról”, főleg ha az apa fájdalmat okozott, és elhagyta a feleségét. Ezeknek a gyerekeknek nehezebb lesz majd bizalmat érezni a másik nem iránt, és boldog párkapcsolatot kialakítani.

Az apák tehát nagyon sokféle módon gyakorolnak hatást gyerekeik életére, és mindig van lehetőségük arra, hogy szülőként segítsenek, akkor is, ha elváltak a gyerekeik anyjától, vagy ha a felserdült gyermekek már elköltöztek otthonról. Az elvált szülők gyerekeinek is, bár sokszor az ellenkezőjét állítják, nagy szükségük van az apjukkal való mélyebb kapcsolatra, a cserbenhagyás miatt velük szemben táplált harag feldolgozására. Bármi is áll az apák és gyerekeik közé – alkoholprobléma, munkahelyi feszültségek, időhiány – rendezzék kapcsolataikat, amíg még szemtől szembe megtehetik ezt. Apáknak és gyerekeiknek egyaránt érdemes szembenézni a múlt hibáival, vállalni és megbeszélni azokat, hogy megbocsássanak és bocsánatot nyerhessenek, illetve hogy szabadon gazdagíthassák egymást a szeretet ajándékával.

 

(Kis Tükör, 2004. április)




Max. 1000 leütés

Az apa szerepe a nevelésben